7. fejezet

 7. fejezet - Tollas meglepetés… kicsit másképp, mint Belial gondolta

Soha olyan boldognak nem érezte magát, mint az elmúlt időszakban. Amióta Lucifer hazahozta azt a kis bagolyszerű lényt, annak babusgatásával töltötte az idejét.

Mint minden angyalnak, legyen az rendes, vagy bukott mint ő, a lelkében ott volt az a furcsa kis rezgés, amely arra késztette, hogy életet teremtsen. Ezért is kezdett bele annak idején a kísérletezésbe, hogy élettel töltse meg a lenti, komor és kihalt világot. Örült neki, hogy sikerrel járt, de egy valami örökké bánatossá tudta tenni, ha rágondolt.

Ahogy fürdés közben megnézte magát a közös fürdőjük tükrében, az egész testét keresztülszelő sebhelyre simított karcsú ujjaival. Az egész múltja,a tévedései nyoma volt ez. Egy bűnjel, ami sosem tűnt el. Nem is akarta, hogy úgy legyen. Ez emlékeztette rá, mi történi, ha elveszti a kontrollt maga felett. Vizet mert a tenyerébe és azzal locsolta át magát, kicsit felfrissülve. Lucifer annyiszor kérdezte tőle, mit jelent, de sosem válaszolta meg egyenesen ezt a kérdést. Nem is merte volna… Ha elmondaná az igazat arról, hogy szerezte, mindent elveszítene. Legelőször a férfit, és az felérne egy teljes megsemmisüléssel. Attól sem rettegett úgy,mint attól, hogy elveszíti a másikat. Hiszen az egész léte értelme volt.

Belial sóhajtott egyet, és igyekezett kizárni magából a kellemetlen érzéseket, és gyötrő gondolatokat. Gyorsan befejezte a fürdést és szárazra törölte magát. Hálóruhát öltött, és a kis fióka lakosztályába sietett. Elmosolyodva nézett rá.

- Hát szervusz…-leült mellé az ágyra és megcirógatta. Neki magának sosem lehet saját gyermeke, az a sebhely gondoskodott róla. De minden más élőlényt túláradó szeretetével halmozott el. -Hogy érzed magad kis apróságom, hmm? Jobban most már, igaz?

Választ ugyan sosem kapott a kérdésére, de pontosan úgy beszélt a kis lényhez, mintha az minden szavát értené. Ha Lucifer oda volt valamerre, ott aludt mellette, a kezével és szárnyaival takarva, óvva őt.Gyakorta maga etette, és elégedetten figyelte ahogy nőtt. Az is tetszett neki, hogy mennyire jól megtanult bizonyos dolgokat, ahogy telt az idő. Például Lucifer nevét, amit ha kettesben voltak, mindig lerövídített.

Maga a sötét fejedelem is elégedetten szemlélte őt, valahányszor meglátogatta. Olykor ő is odatelepedett melléjük, ujjaival elmélázva cirógatta meg a kis baglyot. Ha az a nevét csipogta, a mosolya kiszélesedett és mindentudó tekintettel nézett rá, mint aki tudja, de legalábbis sejti az igazat.

„Hamarosan…Hamarosan minden olyan lesz mint régen,fiatal barátom…”- ígérte a madársárga tekintet minden egyes alkalommal.

A fekete hajú volt az is, aki lecsendesítette Belialt, amikor az teljesen kiborult a fióka viselkedésétől. Lefogta a kezét és maga felé fordítva csitította a tollköpenyébe vonva, miközben a mindenfelé szálldosó, kitépett tollakat figyelte. Mintha csak tudta volna, mit jelent ez a furcsa, és aggasztó viselkedés. Ő volt az egyetlen, aki hatással tudott lenni a hófehér angyal keserűségére és félelmeire is.

A fekete tollak között Belial kissé megnyugodott. Bár még mindig aggasztotta a kis bagoly viselkedése, már nem próbálta megállítani. Úgy tűnt a számára, Lucifer tudja, miért csinálja ezt. Kénytelen volt megbízni a megérzésében.

A lágy tollköpeny melegében Lucifer mellkasához szorította az arcát és igyekezett kizárni a külvilágot. Hagyta, hogy Lucifer magával vonja, közös hálójukba, ott pedig finoman az ágyra döntse őt. Mint mindig, most is elmerült az érzésben, amit a másik váltott ki belőle. Azon kapta magát, hogy a köntöse már le is került róla, és teljesen meztelenül terült el a másik alatt. Lucifer fölébe mászott. Ajkain sunyi, elégedett mosoly ült, mint minden egyes alkalommal, amikor ebbe a szituációba kerültek. Belial maga sem tudta volna megmondani, mit is érez, ha az arcára pillant. De a gyomra izgatott remegésbe kezdett.

Kezeit a feje mellé ejtve tárulkozott fel a másiknak,amit a démonkirály elégedett sóhajjal nyugtázott. A tollköpeny befedte mindkettejüket, és elrejtette a kíváncsi tekintetek elől… Már ha lettek volna, de senki sem volt olyan meggondolatlan, hogy olyankor zavarja urát, amikor az a kedvesét törődi éppen. A szoba fulladt csendjébe hamarosan nyögéseik és sóhajaik zaja vert visszhangot. Lucifer hajnalig szerette őt, akkor engedélyezett csak számára pihenőt, hiszen a kimerült angyal már pihegni is alig tudott.

***

Másnap reggel igencsak elgyötörten ébredt. Lucifer már nem volt mellette, csak a szétszórt fekete tollak emlékeztettek rá és a sajgó dereka. Mosolyogva emelt fel egy puha tollat, és az ajkához emelve csókot lehelt rá. Lucifer volt az ő mindene. Akiért mindent megtett volna…

Lassan kelt fel és mászott ki az ágyból. A puha takarót és kellemes meleget nehéz volt otthagynia. De meg akarta nézni, hogy van a kis védence, így aztán átsietett a fürdőbe megmosakodni. Ahogy a zubogó meleg víz alatt ült, dúdolni kezdett egy réges-régi dalt. Még egy előző életben tanulta… a csapás előtt, amelybe kis híján beleroppant az egész világuk. Nem szívesen emlékezett vissza arra a napra, hiszen sötét egy emlék volt. De maga a dal, ahogy csodás hangján körbezengte a teret, nem keserítette el.

Még akkor is dúdolta, amikor átsétált a kis bagolyhoz. Ahogy benyitott, keze a kilincsen maradt, ő pedig megtorpant az ajtóban.Nem számított a látványra, ami fogadta. Képtelen volt feldolgozni, hogy az a fiú aki ott ült a tollkupacok között, az ő kicsi baglya. Akkor sem tudott megmoccanni, amikor megszólalt, és akkor sem amikor Lucifer váratlanul megjelent mögötte. A sötétség fejedelme végigsimított az oldalán, elsétált mellette és megállt a fiú fölé magasodva. Percekig némán méricskélte,aztán elégedett mosolyra húzódtak ajkai.

- Ügyes… Ahhoz képest, hogy senki sem tanított ilyesmire. -a kezét nyújtotta neki, hogy felsegítse.-Gyere,ne ücsörögj ott, még a végén felfázol. Belial, kedvesem, hozz kérlek egy köpenyt szegénykémnek...

Belial csak ekkor kapott észbe. Bár még mindig teljesen össze volt zavarodva, bólintott és otthagyta őket. Mikor kettesben maradtak, Lucifer a saját tollaival burkolta be a fiút.

- Üdvözöllek itthon, drága fiam. Örülök hogy hazataláltál végre, ha már az a felelőtlen anyád csak úgy elpotyogtatott valami istenek háta megetti faluba… Hagy nézzelek csak…. -két ujja közé csippentette az állát,és tüzetesen vizslatta végig az arcát, a szemeit, majd a köpeny takarásában a testét is. -Szépen visszaváltoztál.Büszke vagyok rád. Azért mostanság ne erőltesd magad nagyon.Teljesen rendbe kell jönnöd.

Mikor Belial visszatért a köpennyel,abba burkolta be jó alaposan a másikat.

- Így ni. Gondolom,éhes vagy. Hozatok enned… Addig Belial vigyáz majd rád. Úgyis gondolom sok megbeszélnivalótok lesz, most, hogy már megértitek egymást… -indult meg az ajtó felé.

- Lucifer,várj kérlek…

- Igen, Bels? Mit szeretnél?

- Én…-az angyal az ágy mellett állva tanácstalanul tördelte a kezét.- Mégis mit kéne….?

- Mindegy, hogy néz ki. Gyermek még,akinek útmutatás és anyai szeretet kell. Ellátom K baját, ha elém tolja a képét, az biztos. Te meg vedd a szárnyaid alá a fiókát és vigyázz rá, ahogy eddig minden gyermekre, akit rád bíztam.- visszalépett és egy lágy csókot nyomott a fehér hajú homlokára a tenyerébe fogva az arcát.- Bízom benned édesem, hogy a legjobb gondját viseled majd…..

- Igen… -Belial kicsivel nyugodtabbnak tűnt, és amikor Lucifer távozott, ímmár mosolyogva fordult a szőke hajú felé.- Nos... Akkor talán kezdhetnénk azzal, hogy elárulod a nevedet… Mert te a miénket már tudod… Azaz azt hiszem, Lucifer is tudja a tiédet, de én sajnos nem rendelkezem az ő képességeivel… Azt hiszem, nem ártana egy fürdő is neked… Gyere velem, készítek neked egyet…Jó meleg víz, illóolajok és virágszirmok….- ő is a kezét nyújtotta a fiúnak.Olyan lágyan fogta meg a kezét, mintha még mindig a pici, törékeny bagoly lenne.- Ennek a szobának nincs saját fürdője, de a miénkben megvan minden,ami kellhet…- hófehér tollas szárnyaival átölelte a másikat, ahogy mellette lépkedett.- Elmeséled ,mi történt veled?

A másik bizalmatlan arcát látva elnevette magát.

- Ugyan már… Nincs mitől tartanod. Jóatyád megsüttetne vacsorára, ha bajod esne a kezeim alatt. Számára a gyermekei mindennél fontosabbak… Nos? Akkor elmeséled, mi történt veled?